A manométer (ismert még: nyomásmérő és feszmérő néven is) egy mechanikus mérőeszköz folyadékok vagy gázok nyomásának mérésére.

A Bourdon-csöves vagy Bourdon-szelencés manométert (ismert még: csőrugós manométer néven is) Eugene Bourdon szabadalmaztatta 1849-ben. Edward Ashcroft vásárolta meg a kizárólagos jogokat az Egyesült Államokban 1852-ben, és ő lett az első, aki ipari mennyiségben gyártotta. 1875-ben a szabadalom lejárt, és ettől kezdve számos cég gyártja. Jelenleg ez a legelterjedtebb nyomás- és vákuummérő eszköz. Működésének lényege, hogy egy meghajlított és egyik végén lezárt csőbe (szelencébe) túlnyomásos közeget vezetve a cső külső ívére nagyobb nyomás hat, mint a cső belső ívére. A külső ívre ható nagyobb nyomás miatt a külső ívre nagyobb erő hat mint a belső ívre, ezért a cső kiegyenesedni (légköri nyomásnál kisebb nyomás esetén pedig meggörbülni) igyekszik. A rendszerint körív alakúra hajlított cső alakváltozása egy bizonyos határon belül egyenesen arányos a nyomással.